20. nap – A szívdobbanás

A mai nap tanulunk egy új módszert, melynek segítségével ismét általánosíthatjuk a hála érzetét hétköznapjainkban és kivételesen egy bizonyos területre koncentrálunk, nemcsak mentálisan és lelkileg, hanem fizikailag is. Ez a terület a szív.

 

Amikor szomorúak vagyunk, gyászolunk vagy megbántottak minket, gyakran fizikai fájdalmat érzünk a szívünkben, és ugyanígy, mikor boldogság és öröm ér bennünket, egy kellemes bizsergés járja át tájékát.

Orvosok, és kutatók állítják, hogy ha képesek vagyunk a hálát összekapcsolni szívünkkel, az azonnal pozitívan hat szívverésünkre, vérnyomásunkra, vérkeringésünkre, ezek pedig jótékonyan befolyásolják immunrendszerünket, és oldják a stresszt. Szintén fontos megértenünk, hogy emberi lényekként egy mentális vagy érzelmi impulzust sokkal inkább képesek vagyunk magunkba fogadni, ha fizikai érzés is társul hozzá.

 

A mai napon egyik kedves barátnőm és trénerem Női EGÉSZ-SÉG előadásán vettem részt, melyen többek között energiákkal, a nőiesség megélésével és egy magasabb életszínvonal kialakításán dolgoztunk. Mivel hiszek a sorsban és a spirituális megközelítésekben, így abban is, hogy léteznek kötelékek, melyeket meg kell szakítani ha már nincs az adott személlyel dolgunk. Legyen szó volt barátról vagy barátnőről, el kell tudni engedni az általuk okozott sérelmeket és feszültséget, hogy az ne befolyásolja a jelenlegi vagy leendő párkapcsolatunkat, viszonyainkat. A magam részéről vannak személyek akiket nem tudok vagy nem is merek még elengedni, épp ezért leülepedett, de még fájó köteléket választottam, az első blokk feloldására. El kellett képzelnem, hogy állunk egymással szemben és a köztünk lévő zsinórokat egy határozott mozdulattal elvágom. Majd az egész személyt és minden vele kapcsolatos élményemet egy óriási buborékba helyezem és a “búcsúzó” szöveggel határozottan elfújom, eltüntetem. A barátnőm által elhangzott mondatokat nem voltam képes ismételni, mert éreztem a torkomban lévő gombócot és azt, hogy a könnycseppjeim egyenként gördülnek le az arcomon. Lassan kinyitottam a szemem és közben elöntötte a szívemet a felszabadultság és elégedettség. 

 

Mai gyakorlatunk is hasonló lesz az én mai történetemhez. Dőljünk hátra egy kellemes, nyugodt helyen. Csukjuk be a szemünket, majd a mellkasunkra fókuszálva, mondjuk ki a köszönöm szót. Előfordulhat hogy néhányszor meg kell ismételnünk ezt, mielőtt bármi konkrétat érzünk a szív tájékán, ám mikor sikerül, vegyük elő a 10-es listát, amit a vágyainkról írtunk néhány napja, olvassuk el őket egyenként, és minden egyes vágy kimondása után ismételjük meg a fenti gyakorlatot. Lelkünk megnyugszik, testünk ellazul, olyan, mintha egyfajta meditatív állapotba kerülnénk. Valóban repesni fog a szíved.

 

Lehet ennél jobb érzést elképzelni?