Mondok (írok) egy példát. Mindig a tömegközlekedést használom munkába és egyemre menet, vagy vásárlás esetén…és mindig, de mindig engem talált meg a hajléktalan, mellém ültek le a részegek, vagy veszekedő párok. Nagyon frusztrált, é s tönkretette kb. 1 órám. Aztán egy nap úgy sétáltam a villamoshoz, hogy elképzeltem, csak kedves emberekkel találkozom, az utazás kényelmes lesz és csak pozitív benyomások érnek közben. Nem viccelek, innentől kezdve soha nem botlottam bele a fenti problémákba! A mai napig szilárdan hiszem, hogy azért történtek velem meg a jó dolgok, mert arra fókuszáltam.
Napunk megtervezése nagyon fontos. Gondolj bele, hányszor ébredsz rosszkedvűen, és hányszor boldogan…mi befolyásolja ezt a két különböző érzésvilágot? Többek között az, hogy milyen érzésekkel térsz nyugovóra előző éjjel…ha szorongsz, félsz vagy dühös vagy, garantálható, hogy másnap reggel ugyanezt érzed majd, és ez fogja meghatározni az egész napod.
Mikor reggel felébredsz, ott van a reggeli hála rituálé, mikor mindenért hálát adsz ébredés után…aztán ott van a hála-lista, ha esetleg nincs is időd leülni és megírni, legalább gondold végig. Aztán tervezd meg a napod….képzeld el miket fogsz csinálni, képzeld el feladataid, terveid a mai napra, és egyrészt találj indokot, hogy hálás légy értük, másrészt próbáld meg beprogramozni magad mindarra, amit szeretnél elérni ezen a napon…hamar véget ér a munkaidő, találsz parkolóhelyet, találsz kiárusításokat, kedves emberek vesznek körül stb. Ezzel nem csupán megtervezed, de valójában meg is teremted a napod eseményeit.
Félúton járunk a könyvben…
