12. nap – A reggelek

A mai nap feladat egészen egyszerű, nem indokol sok magyarázatot vagy filozofálást, mert tökéletesen egyértelmű.

Reggelente, mikor új napra ébredünk, annyi minden van, amiért köszönetet mondhatunk, hogy az egész napunkra hatással lehet. Minden egyes reggel egy új nap, új lehetőség, és ezt ki is kell használni. Keleten az alvást kis halálnak hívják, egyrészt arra utalva, hogy szerintük az alvás élménye hasonló a halálhoz (lelkünk elhagyja a testünk), más rész számukra a reggel olyan, mint egy egészen új élet…mindig lehet tiszta lappal kezdeni.

Én imádom a reggeleket. Ha a nap süt azért, ha felhős azért. Ez azért van, mert imádom a reggeli rituálém. Gondosan megfacsarom a citromot,  közben kitöltöm a kávém, és pár percre kimegyek a teraszra. Minden csendes, a mellettem lévő házból nem szűrődik ki egy gyerek hangja sem, és van időm végig venni az aznapi teendőket. 2 megoldás vegyül egyszerre. A tökéletesen kiüresedett elme a racionális gondolkodással. Megnyugtató a csend, a nagy tér ami a szemem előtt elevenedik meg, ahogy mindenki elindítja a napját.

Rhonda tanácsa az, hogy amint kinyitjuk a szemünket, mondjuk hálát azért, hogy élünk. Majd a reggeli szokásos rituálék során is tegyük meg mindezt, részletesen. Mondjunk köszönetet testünkért, mely új életre kel, köszönjük meg az éjszakai pihenést, az ágyat, párnát, takarót melyek kényelmet nyújtottak. Köszönjük meg a ruhát amit felvehetünk, a szappant és a forró vizet…a kávét…a reggelit. Bármi is legyen a feladatunk ezen a napon, legyünk érte hálásak, mert legalább van feladatunk! Ha együtt élünk valakivel, vagy valakikkel, köszönjük meg, hogy ott vannak számunkra, akkor is ha esetleg kapcsolatunk nem 100%-ig tökéletes.

Ennek a gyakorlatnak a segítségével egy sokkal fantasztikusabb, kielégítőbb napot varázsolhatunk magunknak.