5. nap – A pénz

 … a kulcs. Nekem, neked és mindenkinek. Bármennyire bizonygatjuk, hogy nem olyan fontos, hisz eltörpül a valódi és igazi értékek mellett, mégis megállapítható, hogy nélküle nem tartanánk sehol. Szükséges rossz, ami befolyásolja minden percünket. Olyan sokan mondogatják, hogy ha több pénzem lenne, mennyi mindent másképp csinálnék, mennyire más életem lenne. Mégsem tesznek semmit.

Tökéletes példa erre az egyik kedvenc filmemből egy idézet: “Van egy jópofa olasz vicc egy szegény emberről, aki minden nap elmegy a templomba, hogy imádkozzon a szent előtt azt kérve: “Kedves szent! Kérlek, kérlek, kérlek, hadd nyerjem meg a lottót!” … Végül a szobor életre kel, lenéz az előtte térdeplő férfira és azt mondja: “Fiam! Kérlek, kérlek, kérlek, tölts ki egy szelvényt!”

 

Sokszor én is ilyen vagyok mint ez a szegény ember, aki csak imádkozik, hogy történjen valami, ahelyett, hogy cselekedne. De egy valamit szerencsére már megtanultam, az az, hogy a pénz csupán egy eszköz. Eszköz ahhoz, hogy ma holnap vagy máskor megkapjam azt,amire vágytam. Nem maga a kívánságom. Nem a pénztől leszek boldog, hanem az utazástól, a könyvektől és a szép bútoroktól. Aki nem képes változtatni a szokásain és a pénzhez való viszonyán soha nem lesz boldog, állítom.

 

Jelenleg nem dolgozom sokat. Így értelem szerűen pénzem sincs annyi, mint mikor reggeltől estig meg sem állok. De ha valaki megkérdezi, hogy nem aggódok-e miatta csak annyit válaszolok: “Majd megoldódik, ne aggódj, én sem aggódom. A pénz jön és megy, nem szabad túl sokat foglalkozni vele.” 

 

Ha már gondolkodás és érzésvilág, meg kell említenem, hogy bár a pozitív gondolkodásról évszázadok óta ódákat zengenek, vajmi kevés haszna van. Bár gondolatainkat érzelmeink fogják össze, önmagában gondolni, véleményt alkotni vagy kimondani valamit semmit nem ér, ha közben nem érezzük át. Érezzük jól magunkat, ha a pénzre gondolunk, akkor is, ha éppen anyagi problémáink vannak….kemény.

 

Első körben Rhonda azt javasolja, hogy gondoljuk végig a gyerekkorunkat, mikor nem volt önálló keresetünk, és mások gondoskodtak rólunk. Lehet, hogy nem kaptunk meg mindent, lehet hogy akkoriban a szegénység jellemezte a körülményeinket, ám nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy gyerekként nem foglalkoztunk a pénzzel, hittünk benne, hogy lesz az asztalon étel, és mindig lesznek ruháink, melyeket felvehetünk. Jó esetben biztosították számunkra a játékokat, oktatást, szappant és fogkefét. Mi pedig nem aggódtunk azon, hogy ez így lesz-e a jövőben is. Ezt a fajta biztonságérzetet kell megtalálnunk és visszahoznunk újra, akkor is, ha már nem vagyunk gyerekek, dolgoznunk kell és 28 hitelkártyát nullázunk le havonta. Nem szabad elfelejteni, hogy a vonzás törvényének legnagyobb aduásza, és egyben a legijesztőbb tulajdonsága, hogy Te vagy felelős 100%-ban a jövődért és életedért. Newton harmadik törvénye kimondja, hogy minden hatást egy egyenlő értékű, ellentétes hatás követ. (érdekes átgondolni ezt a törvényt azzal a két szóval, hogy adni és kapni) Ha képes vagy a pénz fogalmát hálás érzésekkel körülvenni, akkor ugyanekkora mennyiségben kapsz vissza olyan, pénzzel kapcsolatos körülményeket, melyekért hálás lehetsz. Világos, nem? Ez nem túlmisztifikált blabla…ez egy természeti törvény, amit piszok régen megtanultunk, csak nem tudtuk magunkra alkalmazni. Egy másik törvényt is megtanultunk: Amilyen a mikrokozmosz, olyan a makrokozmosz. Ha az adok-kapok szabályt elhisszük kicsiben, akkor nyugodtan hihetünk benne, hogy nagyban is működik 🙂

 

Van ám más feladatunk is mára, azon kívül, hogy megpróbáljuk teljesen kimosni az agyunkat a pénzzel kapcsolatban. Vegyél ki a tárcádból egy papírpénzt, mindegy milyen címlet, Rhona egy dollárral magyarázza a példát. Fogj egy kis papírt, ragaszd rá a pénzre és írd rá a következő szavakat:

 

Akárcsak a tegnapi egészség-kártyát, a pénzt vidd magaddal mindenhova, próbáld meg gyakran a kezedben tartani, és átérezni a szavak jelentését.

 

Nem nehéz meló. A vonzás törvényével kapcsolatban gyakran halljuk, hogy el kell hinnünk, át kell éreznünk, hogy amire vágyunk, az máris a miénk. Ez egy nagyon bonyolult érzelmi állapot, és a felnőttek között meglehetősen idegen. Tanulhatnánk a gyerekektől…bennük még meg van az az őszinte vágyakozás és bizalom, ami bennünk nincs. Tegyük fel, hogy van egy kisfiú, aki mindennél jobban vágyik szirénázni tudó tűzoltóautóra, amit az anyukája nem tud neki megvenni, mert drága. Nem fogja feladni….arról fog fantáziálni, hogy az az autó az övé. Lerajzolja. Cipős dobozzal eljátssza, és bármibe lefogadom, hogy valamelyik rokontól pont azt kapja karácsonyra :)))))))

Belőlünk mindez már kiveszett, de ez a papírpénzes feladat kivitelezhető. Könnyen hálát tudok adni mindenért, amit valaha megvehettem, vagy megengedhettem magamnak. Ezáltal beindul egy folyamat, ami pozitívan befolyásolhatja anyagi jövőmet. Nyilván nem fogok egy zsák pénzt találni holnap a küszöbön (sajnos), de új, érdekes változásokra számíthatok: pénzt találok az utcán, belefutok egy kiárusításba, ajándékot kapok stb…

 

Csak ügyesen! 🙂