2. nap – A varázskő

Na, hogy sikerült a lista? Elégedettek vagytok? Könnyedén megírtátok a 10 hálát? 

 

Én bekuckóztam magam az ágyba, és csak úgy áramlott a sok triviálisnak tűnő gondolat. A felsorolásban volt lakás, víz, sőt még ágynemű is. Először nem hittem el, hogy valóban a Miért-re adott válasz lesz a legnehezebb lépés, de már az első pontnál döcögősen jött az ihlet. Nem volt könnyű kifejezni magam kellő pontossággal, szavakba önteni azt, amit eddig természetes módon, köszönet nélkül kaptam. Remélem ti már, túl vagytok a 10 újabb mondattal és jöhet is a nap második részére szánt feladat!  (Én bevallom, csak este teljesítem majd, de ígérem meglesz! 😉 )

 

A varázskőről már olvashattunk a Titokban, csak ott hálakőnek nevezték. A feladatot egy  történet alapján végezzük, amely egy tanártól származik. A tanár, egy kis követ tartott a zsebében, és akárhányszor megérintette mindig gondolt valamire, amiért hálás lehetett az életében.

 

A mi esetünkben is hasonló a feladat. Keress egy követ! Ez lehet egy ásvány, folyóparton talált kavics, vagy akár egy útszéli törmelékdarab. Ne legyenek éles csúcsai és bele kell férnie a markodba. Ezt a követ helyezd közel az ágyadhoz, és minden este fogd a kezedbe, miközben végig gondolod a napod történéseit, hogy megtaláld a legpozitívabb élményt, eseményt, amiért leginkább hálát érzel. Ezt a feladatot is természetesen minden nap el kell végezned, lehetőleg elalvás előtt! 

 

…Most jön a kérdés, hogy miért kő, és jön a felháborodás is, hogy egyébként is megy magamtól a felidézés, felesleges kacatokkal nem fogok előrébb jutni. Először is a kő megfoghatóbb mint a gondolat, szilárd állapotából eredően. Ad egyfajta állandóságot és folytonosságot, amely igen nagy segítséget jelenthet 24 óra felidézéséhez. Nem utolsó sorban pedig a kézben tartott tárggyal való gondolkodás fejleszti a koncentrációs és kreatív képességet.

 

Végül azt hiszem, érdemes fejet hajtani az útmutatásoknak, mert mit is veszíthetünk azzal, ha felveszünk egy kavicsot munkából hazafelé? Valószínűleg semmit…

De honnan tudjuk, hogy igazunk van, ha ki sem próbáljuk? 😉