“Élj úgy, mintha négy lábbal állnál a földön, mert akkor nem veszíted el önmagadat. Ugyanakkor ne az eszeddel lásd a világot magad körül, próbáld meg a szíveddel látni…”Igen, azt hiszem ennél a mondatnál kaptam fel a fejem a laptopomból és ültem le a tévé elé, hogy megnézzem azt a filmet, melyről nem is sejtettem, hogy az év végére a legnagyobb hatással lesz rám.
Adott egy sikeres írónő, akinek mindene megvan. Csodás lakás New Yorkban, helyes férj, és őszinte barátok. De mégsem boldog… Többre vágyik. Mert van, hogy eljön az a pont az életben, amikor azt érzed, hogy megfulladsz, hogy már nem elég az, amid eddig volt, átértékeled a dolgokat. Tényleg erre vágytam? Ezt akartam elérni? Elég ez nekem? Mi a helyzet a korábbi álmaimmal, vágyaimmal? A jelenlegi életembe ezek nem férnek bele. Nem azon az úton járok, amelyről fiatalon álmodtam. Az életem logikus lépések sorozata volt ez idáig, de vajon valóban ezt akartam? Az üresség érzése az, ami ebben a pillanatban átjár. Mi a megoldás? Egy szó: változás. A legnehezebb dolog az életben, hisz fel kell adni a már ismert biztonságot a bizonytalanért. Meg kell hozni nagy döntéseket, melyek következményeit nem ismerjük. Emiatt sokan nem merik meglépni és megelégednek a jelen állapottal.
Csak néztem a filmet és minden 5. percében azt éreztem, hogy rólam szól. Én vagyok a főszereplő.
Olaszország, India, Bali. 3 olyan helyszín melyek az úti céljaim listáján dobogós helyen szerepelnek. Ha Rómát elképzeltem, pont a filmben megelevenedett macskaköveket, grandiózus épületeket és a dallamos zenétől hangos, kis utcákat láttam magam előtt. A ritmust, a temperamentumot, a pezsgést, a belső lüktetést, amely mindenkit átjár. Ahol én is kifejezhetem mindazt, amire még most nem vagyok képes. Ahol igazán önmagam lehetek…
India különleges, megosztó és misztikus, számomra a világ legkedvesebb és leggyönyörűbb épületével: a Tai Mahallal. A film főhőse Indiában egy guru ashramjában meditálva spirituális mélységekbe és magasságokba érkezik. Nyíltan és részletesen mutatja be az elveszett és megtört nő önazonosság-keresését és Isten felé vezető útját, egészen a megvilágosodásig. Az utolsó állomás Bali. Korábbi olvasmányaim során a szívemhez nőtt. Maga a földi paradicsom, ahol minden megtörténhet, minden álmod megvalósulhat, teljes egységet alkothat az életed minden területe. Ahol véget érhet az utazás…
Egy utazás melynek elejét a biztonság jelenti. Aztán kilépsz annak ajtaján, hátrahagysz mindent és elindulsz, hogy önmagad megtaláld. Az út során találkozni fogsz kétkedőkkel, önmagad által kreált önkényes szabályokkal és bölcs “tanárokkal” is, akik segítséget nyújtanak a lépések megtételéhez…
Hogy mi lesz az út végén, még én sem tudom. Nem tudom, hogy fogom végigcsinálni és nem tudom egyszerű lesz-e. Azt viszont hiszem, hogy boldog leszek. Tudatosabb és bátrabb. Egységben magammal és a világgal.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: