Gondolatnaptár -4. nap – Bizonytalanság
Mikor közel egy éve a hazatérésemre készültem Törökországból, volt egy óriási félelmem. Álmomban és napjában többször is felvillant a kép, mikor állok csomagokkal a kezemben az üres, hófehér folyosón és látom magam előtt az ajtót. A kijáratot a budapesti terminálba, ahol a párom, az anyukám és a barátaim várnak. Minden alkalommal éreztem a félelmet, hogy összeszorul a gyomrom és el kell engednem mindazt, ami hónapokon át körülvett. Az utolsó pillanatig képes voltam elhessegetni a gondolatot, mígnem ott álltam január végén – szinte elsőként az utasok közül – annál a bizonyos üvegajtónál. Lágyan remegett a lábam és a könnyeimmel küszködtem, mert tudtam nincs visszaút. Nem mehetek vissza, nem kezdhetem elölről az elmúlt fél évet. Aztán vettem egy mély levegőt és új életet kezdtem…
Változtattam, amin úgy éreztem bírok. Jött új lakás, új haj, új stílus. Elkezdtem új tanulmányokat, új munkákat és új sportokat. Mikor azt mondtam elég volt az egyikből, már indultam is a másikba. Nem volt megállás egész éven, de én csak mentem előre töretlenül. Most, ha visszanézem a történteket és az eredményeket elmondhatom, hogy túl vagyok 3 költözésen, 2 tökéletes munkán, 1 műsorvezetői vizsgán és tömérdeknyi tapasztalaton. Sokuk olyan egyszerűnek tűnt, de most, ahogy összegzem az eltelt 1 évet megrémiszt. Nem tudom, hogy voltam képes kilépni a komfortzónámból. Hogy hogyan hihettem el azt az alapvetően tényt, hogy a biztonság csak illúzió és nem szabad semmihez sem ragaszkodnom. Félelmetes és egyben felszabadító. Hinni, hogy minden változik. De hagyni, hogy aktív részese légy ennek a folyamatnak, az hihetetlen.
Felismertem mi az a tulajdonság és cselekedet, amin változtatnom kell. Mi lehet az, ami újabb lehetőségeket vonz és mi az, ami már nem kamatoztatja sem a tudásom, sem az életem. Voltak emberek, amik megszűntek létezni számomra és voltak olyanok is, akik csupán más helyet foglalnak már el a képzeletbeli szinteken. Voltak munkák, melyek csak szorongást és utálatot váltottak ki, és voltak olyanok is, amelyek még több sikeres és nagyszerű lehetőséget és személyt sodortak elém.
Végül voltak könnyedén átvészelt mélységek és nehezen elért magasságok. Ellentétek, melyek a részemmé váltak, és amelyek végigkísérnek már évek óta. Vívódom még most is, vajon könnyű lesz-e ezzel a tulajdonsággal átmenni 2015-be. Hogy lesz így minden egyensúlyban?! De ilyenkor mindig eszembe jut, hogy az életem mégsem olyan kaotikus, csupán arra kell ügyelnem, hogy ne ragaszkodjak semmihez…
