Nem véletlen, hogy 3 olyan szó alkotja a blog alcímét amelyek azon kívül, hogy jól hangzanak együtt, de még valódi tartalmat is hordoznak. Létezik azonban egy negyedik, de a blogra le nem írt emberi tulajdonság, ami az igazsággal mint értékkel összefügg, azzal összhangban áll, cselekvésben és kommunikációban kifejezésre kerül: az őszinteség.
Gyerekkoromtól kezdve tudom, hogy nem vagyok olyan mint a nagy átlag. Nem szerettem a Barbie-kat, nem voltam zűrös diák, és nem bírtam befogni a számat, még akkor sem, ha kellett. Utólag emlékszem, mennyit is fogtam a fejem, ha elszóltam magam, és inkább a “hallgattál volna, bölcs maradtál volna” mondást követem. Hiszen tudjuk jól, ha túl sokat beszélsz, több ellenséged lesz egy idő után mint barátod…
Nekem a szám méretének nagyságával, fordított arányban csökkent az azt kedvelők köre. Eleinte én is a finoman próbáld meg megközelíteni a témát, majd óvatosan írd körül és kedvesen tálald sablont követtem, aztán mikor rájöttem, hogy nemhogy előrébb jutnék, de sokkal inkább csak még jobban magasodik felettem az adott probléma. Aztán annyira instabil lett, a jól felépített torony, hogy ledőlt egy csapásra. Történtek olyan események és csalódtam olyan emberekben, akikről képtelen voltam elhinni, hogy kést fognak szúrni a hátamba. És akkor, ott én megmakacsoltam magam. Eldöntöttem, hogy legyen kicsi vagy nagy, egyszerű vagy bonyolult helyzet én beleállok és kerek-perec elmondom a véleményem. Mert szőnyeg alá söpörni és véka alá rejteni nem nehéz semmit, de az, hogy onnan kitakarítsunk és felfedjük minden addigi sérelmünket, már annál nehezebb. Eldöntöttem, hogy ha valaki megsértődik az őszinteségemen, akkor annak nincs helye az életemben. Mert akkor nem érzi a mondanivalóm súlyát, nem tudja elfogadni, hogy nem rombolni, de építeni akarom. Építeni a kapcsolatunkat, fejleszteni annak minőségét.
Lám, az élet, hogy ezt az új szokásomat gyakoroljam helyzeteket is biztosított. Olyan konfliktusokat és nézeteltéréseket, amikhez kellő bizalom és magabiztosság kellett. Mert bizony az őszinteséghez főleg ezen erények szükségesek. Bizalom a saját meggyőződésedben és a másik személyiségében. Magabiztosság, hogy fájdalommentesen és legjobb szándékod szerint oszd meg véleményed.
A természetem ezen oldala sokat fejlődött az utóbbi hónapok során. Finomodott és épült. Mert a határokat lehet feszegetni, de nem érdemes. Kell egy fék, amely megálljt parancsol. Ami különbséget tesz a sértés és építő gondolatok kifejezése között. Hiszen nem elriasztani akarjuk a hozzánk közelállókat, sokkal inkább nyitott és egyenes beszélgetésekre sarkallni, – hogy következő alakalommal már tabuk és feszengés nélkül tudjuk megosztani álláspontunkat – legyen szó az élet bármely területéről. Erre van szükség Karácsonykor is. Őszinte beszélgetésekre, őszinte családra és őszinte találkozásokra. Felejtsük el a kényszermosolyt, az egymás sikereire licitáló mondatokat és próbáljunk kicsit igazabbak, egyszerűbbek lenni, mert az ünnepek igazán erről szólnak…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: