Filmrendezés sajátosan…

Szerencsére olyan természettel áldottak meg az égiek, amelyik az óriásnak tűnő problémákon hamar át tud lendülni. A kisebbeken elmélázom, a nagyokon átgázolok. A segítséget pedig mindig akkor kapom, mikor a legkevésbé sem számítok rá…

Az utóbbi időben azt éreztem, hogy a világ összes csapása a nyakamba hullott. Legyen szó munkáról, párkapcsolatról vagy a saját lelkivilágomról, nem találtam a helyem. Kerestem az igazi forrást, de nem fedte fel magát előttem. Ráfogtam a problémáimat mikor az egyik, mikor a másik területre, de igazán semmi nem oldódott meg. Viszont egyik pillanatról a másikra, eltűntek a felhők. Hogy a bazilikai látogatásomnak, a sorsnak, vagy szimplán a saját elkeseredettségemnek köszönhetem-e, nem tudom. Megelégeltem a sok gondot, panaszkodást és minden negatív élményt. Ki akarok söpörni minden olyan felesleges és hátráltató tényezőt, ami magam és a terveim közé áll.

Mivel mindig szeretem tudni, hogy merre tartok és igyekszem a legtöbb lehetőséget megragadni, nehezen viselem a bizonytalan időszakokat. Ilyenkor igazi hiszi királynő vagyok. Csoda, hogy más képes szóba állni velem, hisz még én is nehezen bírok magammal. Semmi nem tetszik, nem vagyok soha elégedett és mindent kritizálok. Nem volt ez más most sem. Gyakran kiborultam, hibáztattam mindent és mindenkit azért a sok “problémáért” ami körbe vett. Nem volt elég, hogy bomba szerűen robbantam naponta többször, még mindenki okoskodott is, hogy ezen és ezen kellene változtatnom. Igazi makacsságommal persze nem hallgattam meg senkit. Épp, hogy kézzel-lábbal magyarázták volna a helyes utat, én nyílegyenesen már az ellenkező irányba tartottam. Aztán csak közeledett az a pont, mikor odáig feszült a húr, hogy elszakadt.

Hoztam egy döntést – és persze, hogy ne kerüljek magammal is konfliktusba – , jót. Mert bizony mindegy ki és hogyan látja, igyekeznünk kell hűnek maradni az elveinkhez, és felvállalni a tettek következményét. Lehet bírálni fognak, lehet te leszel más szemében a szálka, de nem szabad, hogy negatívan éld meg a döntésed. Hiszen akkor, abban a pillanatban, Te azt láttad ésszerűnek, elfogadhatónak, hozzád legközelebb állónak.

A döntéseink minél sorsfordítóbbak, minél merészebbek, annál nagyszerűbb és csodálatosabb élethelyzeteket fognak a későbbiekben produkálni. Hihetetlen és eddig ismeretlen utakat fognak megnyitni, talán olyanokat is, amelyekről azt hitted eddig csak filmekben, vagy az igazán kivételesek életében valósulhatnak meg.

Írd meg Te a saját forgatókönyved és ne várd, hogy más rendezze a jeleneteidet! Légy Te az első a szalagcímben, ne csak közreműködőként tűnj fel! Légy Te a főszereplő ahelyett, hogy statisztaként megbújsz a tömegben. 

…és végül kívánom, végződjön happy end-el a sztori…