Barátság extrák nélkül…

Amennyire fontos a barátnőim véleménye, ugyanannyira értékes a barátaimé is. Szeretem meghallgatni mindkét nemet egy-egy témáról, bevonni őket a mindennapokba és más-más oldalról megvizsgálni a történéseket. Arról, hogy férfiak vagy nők között létezik-e barátság számos könyv, vélemény és nézet létezik. Azonban olyan szubjektív a téma, hogy felesleges lenne azon gondolkodni kinek is van igaza. Mert van is, és nincs is. Van akivel működik, és van akivel nem.

Az elmúlt 2 hétben “férfias” programokon vettem részt. Szinte minden napra jutott 1-1 rokon vagy barát akikkel megvitathattam az élet nagy problémáit, mint a szerelem, a munka vagy az érzelmek…

Első alkalommal, egy különös de igazán fontos barátommal beszéltünk meg találkozót. Ugyan 4-5 éve ismerjük egymást, de ilyen még sohasem fordult elő, hogy előbb cipőt vásároljunk neki, majd beüljünk egy hangulatos olasz étterembe, és kötetlenül beszélgessünk.
Az úriemberről tudni kell, hogy nem az a mindennapi fajta. Az őrületbe kerget két mondatával is, és sokszor kioktat – mint egy tanár – ha úgy tartja kedve. Így hát amennyire kedvelem, annyira ki is borulok tőle. Sajátos nézeteket alkot a világról, tudományosan alátámasztja a megfigyeléseit és olyan választékosan beszél mintha egy tudományos konferencián ülnénk.

Ezen a délutánon azonban változott valami. Ő, aki eddig nem volt az a “meghívlak, hagyjad” típus, most készségesen felajánlott egy vacsorát és egy felettébb könnyed kora estét. Leültünk és mindketten nevetésben törtünk ki a helyzet komikáján. Érdekes szituáció állt elő, egy olyan hangulat amely megalapozta a későbbi órákat. Nevettünk, tanácsokat adtunk és igazán odafigyeltünk a másik gesztusaira, véleményére. Persze jöttek mindkét oldalról a keresztkérdések, na meg a szokásos okoskodás, de már máshogy érintett mindkettőnket…

Az este végén kedvesen elbúcsúztunk, majd mindketten elindultunk ellentétes irányba. Felültem a buszra, és ahogy távolodtam rájöttem arra, hogy mi változott. Felnőttünk egymáshoz, felnőttünk a beszélgetéseinkhez. Ő lazult, én kicsit koncentráltabb lettem. Ő nyitottabb lett, én érdeklődőbb. Már nem mentünk egymás idegeire, nem próbáltuk meg erőltetni a saját álláspontunkat. Hiszen ismerjük egymás pozitív és negatív oldalát egyaránt, és mindig tudjuk mikor van szükség a beszélgetésekre. Mert nem kell, hogy minden nap lásd, vagy felhívd. Elég ha tudod, hogy számíthatsz rá, hogy nem ítél el, hogy meghallgat. Mert a barátság nem idő és tér függvénye, hanem kemény munkáé és a feltétlen bizalomé…