Imádom a nyarat. Ugyan márciusi gyerekként jobban preferálom a tavaszi frissességet, de nincs az pénz, hogy kihagyjam a forrósággal és napsütéssel teli évszakot. Szerencsére 1 évvel ezelőtt kicsit hosszabbra sikeredett, és lehetőségem volt még október végén is tengerben fürdeni, de idén más tervekkel és más szemszögből indulok neki.
Az új lakás és új hobbi mellé igyekeztem még több, eddig ismeretlen terepet felfedezni. Nem kellett sokat várnom az első nagy lendületre, hiszen máris jött az új munkalehetőség, divatbloggerként dolgozhatok egy reklámügynökségnél. Barátnőm átküldött egy linket, melyben visszautasíthatatlan felhívás állt. Gondolkodtam, hogy elinduljak-e ismét – egy, még járatlan -területen, vagy inkább folytassam tovább a jól bevált utakon az írást, a cikkeket. A határidő lejárta előtt azonban összeszedtem a kapcsolódó anyagaimat és önéletrajzom, majd rányomtam a küldés gombra. Pár nappal később jött is a válasz. Tetszenek a témáim és ha én is elfogadom kezdődhet az együttműködés… Nem hezitáltam többet.
Ennek örömére meg sem álltam a fodrászig. Nagy híve vagyok annak, hogy a szerelmi kapcsolatok végével és esetleges kezdetével új fazont vagy új színt válasszunk. Mivel nálam ilyen “veszélyek” közül egyik sem állt fenn, ezért úgy döntöttem, hogy a sok-sok lehetőségre fogom a stílusváltást. A képeimet válogattam mikor a “nagy nap” előtt rábukkantam egyik kedvenc színésznőm fotójára. Ombre hatás, szőkés csíkok és sávok, leheletnyi világosbarna alapban. Ő volt az igazi. Az eredmény a fodrászom profizmusának köszönhetően szembetűnő lett és végre nemcsak belsőleg de külsőleg is éreztem, hogy valami egészen más közeledik.
A fodrász után jöhetett az optika. Olvasószemüvegem van és sajnos szükségessé vált az ellenőrzés. Az eredménynek köszönhetően komplett garnitúrát kellett cserélnem, amely 2 napos procedúrát jelentett. Határozott elképzelésekkel indultam el minden boltba, ahol az eladók a végén már a pokolba kívántak.
“Fekete műanyag keretet szeretnék, minden extra nélkül. Nagyobbat, de ne olyat mint a 80-as évek SZTK maradványai, modern és fiatalos kiadványban.” – mondtam mindenkinek. Próbálgattam, kritizáltam és kérdés nélkül közöltem ha valami nem tetszett. Egy hosszas próbafolyamatot követően az egyik segítőkész alkalmazott rám nézett, majd mosolyogva azt mondta: ” Tudja mi a gond? Maga fél a vastagabb, nagyobb és határozott arcvonásokat kölcsönző szemüvegtől.” Másodpercekig álltam, és nem tudtam mit is válaszolhatnék. Olyan mélyen belém csapott a felismerés, hogy nem állok készen a változásra, hogy majdnem szó nélkül kifordultam az üzletből. Eltetettem néhányat a kiválasztottakból, majd hazamentem.
Csak ültem, gondolkodtam azon az 1 mondaton és kerestem a probléma magját. Mitől ijedtem meg?
Végignéztem a képeket amiket a próbák során készítettünk, és örömmel nyugtáztam, hogy bármelyik keretet választanám jól döntenék. Mellette ott állt a régi szemüvegemben, régi hajszínemmel készült fotóm és mikor összevetettem őket rájöttem a megoldásra. Szembesültem a múltbéli és a jelenlegi önmagammal. Pár hónap alatt annyi minden megváltozott én pedig nem szántam elég időt arra, hogy ezt tudatosítsam.
Áramlottam azzal a hajóval amire felültem. Jöttek viharok, örvények és csendes hullámok is, én pedig hagytam, hogy tudatosság nélkül csak befolyást gyakoroljanak rajtam. Itt volt az idő kikötni, elfogadni a jót és rosszat.
Az új, merész keretet másnap kiválasztottam. És mikor belepillantottam a tükörbe, már boldogan és hitelesen néztem vissza magamra. Azt pedig, hogy a nyár milyen hajót és milyen tengert tartogat a számomra még nem tudom. Azt viszont igen, hogy felkészülten várom…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: