Vadlovak…

Amióta hazajöttem Törökországból, nem lassítottam az általam diktált tempón. Jogászverseny, újságírás, egyéb munkák és 1.5 iskola bőven lekötötte a felesleges, és fél évig le nem vezetett energiáimat, de ha mégis úgy éreztem, hogy ez mind nem elég, akkor találtam pótcselekvéseket. Olvastam, rendezvényekre jártam (közben is dolgoztam) és a barátnőimmel találkoztam. Hogy ez valóban pótcselekvés vagy sokkal inkább szabad időtöltés volt, én magam sem tudom eldönteni, mert nem éreztem magam igazán oldottnak. Valami láthatatlan erő fojtogatott, hogy gyerünk Ani, ezt is meg kell csinálni, ezt is maximálisan teljesíteni kell, ott is bizonyítanod kell.
Aztán ma reggel felkeltem, és rájöttem, hogy a gond a KELL szócskával van. Senki nem tartott pisztolyt a fejemhez és nem kényszerített senki arra, hogy a világ összes munkáját és baját a vállamra vegyem. A sikerek, elismerések és köszönetek ugyan nem maradtak el, de van az a pont, mikor már nincs egyenes arányban a befektetett energia és a haszon a szememben.
Ugyan az időm beosztásával sosem voltak problémák, mégis el tud velem szaladni az a bizonyos ló. Versenyt futottam a napi 24 órával és saját magammal is. Mindent akartam, azonnal. Gyors munka, gyors eredmény, kérem a következőt. Aztán azt is hipp-hopp beállni az újabb Rajt mezőre. Tegnap azon kaptam magam, hogy még a kedvenc magazinom átolvasására is határidőt szabtam ki…
Most gondolom Te, kedves olvasó, azt mondod, hogy nem vagyok normális és ugyan miért van erre szükség.
Azért mert alapvetően megváltozott az értékrendünk, az időbeosztásunk. Egyszerre tanulunk, dolgozunk, szórakozunk, magánéletre koncentrálunk és még nem is említettem, hogy magunkkal is foglalkozunk. Kinek van erre úgy ideje, hogy közben ne ejtsen hibát, és sikert, sikerre halmozzon?
Nekem sikerült. Egy darabig. Elégedett vagyok mindennel, de azért, hogy ez az érzés fennmaradjon, óriási koncentrációra és még egy valamire szükség van. Elengedésre.
Tudni kell nekem is NEM-et mondani embereknek és munkáknak egyaránt. Nem lehet minden kopogtató lehetőség csak a miénk, nem győzhetünk folyton mindenkit beelőzve.
A siker és a kudarc között csak egy vékony vonal húzódik. Siker az, ha minden energiád összpontosítva eléred azt az eredményt, amelyre abban a pillanatban képes vagy. A kudarc pedig nem az, ha másodikként érsz be a célba, hanem az, ha annak sem tud tudsz örülni, ha egyáltalán eredményt értél el…