Nosztalgia a török férfiakról…

“Keveset írok a férfiakról Törökországban. Ennek több oka is van. Az Erasmus elején elég sok vett körül, aztán ez a szám szerencsére csökkent, én pedig a kezdeti “lelkesedés” után sokat változtam és hamar ki is ábrándultam. Visszatértem a megszokott és számomra rendes kerékvágásba és megtanultam értékelni mi, és ki is van mellettem. De ez itt nem olyan egyszerű mindenkinek, ahogyan én látom.
A párok, akik ide együtt érkeztek, és kezdték meg a fél évig tartó időszakukat, ma már vagy nincsenek együtt, vagy a szakítás szélén állnak, akármennyire is próbálják palástolni. Mert, hogy leplezik és inkább elfogadnak egy helyzetet, amely már egyikőjüknek sem hoz fejlődést, csupán nyafogást és kritizálást…

Voltak akik otthon hagyták a szerelmüket. Közelebbi kis barátnőim közül volt, aki közben szakított, mert a barátja nem látott tovább a féltékenységtől, az Isten tudja miért és volt olyan fiú ismerősöm is, aki ugyan megcsalta a barátnőjét itt, de elfelejtette mondani, hogy el is voltak jegyezve.
A hűségesek voltak a legkevesebben. Nem tudom mi a varázsa az Erasmusnak, de annyi pletykát és igazi történetet is lehetett hallani, mint otthon 1 év alatt sem, és így a végére már tényleg nem lehetett kinyomozni valójában ki is volt, kivel?
A legboldogabbak mégis azok, akik itt találtak párra. A legtöbbje persze lány volt, és török sráccal jött össze. Amellett, hogy látom milyen aranyosak mikor a kollégium kertjében egymás nyakában lógnak, szívből sajnálom is őket.
A török férfiakat egy szóval tudnám jellemezni: elviselhetetlenek. Hosszú távon mindenképp. Soha nem találkoztam még olyan fokú “zöld szemű szörnyekkel” mint itt. Elképesztően ki szeretnék sajátítani a barátnőjüket, és ahogy látom a nagy átlag nem is bánik annyira gyengéden a barátnőjével, mint ahogy arra nekünk, nőknek szükségünk lenne. De, hogy ne csak a párkapcsolatokról és a negatívumokról ejtsek szót, el kell mondanom a flörtölés terén bármelyik magyar férfit kiütik. A lányokkal mi is kaptunk hideget-meleget. Nagyjából 50 olvasatlan, a Facebookon Egyéb üzenetnek feltüntetett levélke várt minket csupa idegentől, akik valamilyen úton-módon ránk találtak, bármilyen közös ismerős nélkül is. Volt aki nagyon idegesítő volt, és nem akarta feladni, így a végén már sértő módon kellett lekoptatni. A haveri társaságunkból volt, aki mondta, hogy nem gond, hogy a barátnője Litvániában tölti Erasmusát, ő bárkivel lefekszik ha úgy tartja kedve, akár velünk is, hiszen “tökéletesek vagyunk”. Mi meg álltunk és nevettünk rajtuk vagy maximum megsajnáltuk.
Mert ugyan az előbb említett személyünk is tökéletes kívülről, kiváló táncos, lovagol, jóképű, humoros, tökéletesen kommunikál mégis hiányzik belülről valami. A szíve és a hűsége. Persze a lányok sem különbek, nem is védem őket. Szinte majdnem ugyanazokkal a jelzőkkel tudnám őket is illetni, mint a hímeket. De akiket én ismerek, azokban már látom az “európai vért”. Azt a gondolkodásmódot, ami bármelyik magyar lányban is megvan, amely nem biztos, hogy egy török férfihoz vonzza őket. Ahogy pedig már tegnap is említettem, az ellentétek nem feltétlenül vonzzák egymást, de a túl hasonlók sem…

Hisz mondhat bárki, bármit, kereshetünk kalandokat, lehetünk megrögzött szinglik, belül mindenki arra vágyik, hogy mellette legyen valaki, akin senki mással nem kell osztoznia, aki biztos lesz benne akkor is ha 2000 kilométer lesz köztük…