Ridikül és Masni

Vadlovak…

Amióta hazajöttem Törökországból, nem lassítottam az általam diktált tempón. Jogászverseny, újságírás, egyéb munkák és 1.5 iskola bőven lekötötte a felesleges, és fél évig le nem vezetett energiáimat, de ha mégis úgy éreztem, hogy ez mind nem elég, akkor találtam pótcselekvéseket. Olvastam, rendezvényekre jártam (közben is dolgoztam) és a barátnőimmel találkoztam. Hogy ez valóban pótcselekvés vagy… Tovább »

Váratlan találkozások…

Nem tudom hogyan csinálom, de az Élet, amióta csak hazajöttem, mindent megad amire épp szükségem van. Nem olvasok pozitív gondolkodásról és Titokról szóló könyvet, és nem gyakorolom a hálaadó 1 hónapos szeánszot sem, mégis kezdem már furcsállni a “véletleneket”. Nem egy barátom és ismerősöm van, akikkel sajnos nem tudtam összefutni január vége óta a saját… Tovább »

Veszteségeink…

Kimondhatatlan örömben, meglepetésekben volt részem az utóbbi 1,5 hónapban, és hálás vagyok mindazért, amit a környezetem adott, de nem tudok elsiklani egy-egy történet, esemény mellett. A minap, mikor a születésnapomat ünnepeltük és beszélgettünk barátnőimmel, valahogy mindhárman előhozakodtunk a veszteségeinkkel, a negatív élményekkel. Na nem úgy, mint azok az idős hölgyek, akik nap mint nap azzal töltik… Tovább »

Nosztalgia a török férfiakról…

“Keveset írok a férfiakról Törökországban. Ennek több oka is van. Az Erasmus elején elég sok vett körül, aztán ez a szám szerencsére csökkent, én pedig a kezdeti “lelkesedés” után sokat változtam és hamar ki is ábrándultam. Visszatértem a megszokott és számomra rendes kerékvágásba és megtanultam értékelni mi, és ki is van mellettem. De ez itt… Tovább »
Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!